A francia udvar mindig is parfümtől, púdertől és… régi betegségek szagától volt terhes. 1715 nyarán azonban egy egészen félreérthetetlen, félelmetes enyészet szaga telepedett Versailles-ra. Európa leghatalmasabb uralkodója, XIV. Lajos, aki hihetetlennek tűnő 72 éven át vezette az országot, szemmel láthatóan sorvadt el. Már csak néhány nap hiányzott a 77. születésnapjához.
A hivatalos történetírás szerint az idős király egy vadászaton feltörte a lábát, ami üszkösödéshez vezetett, és ez vetett véget hosszúra nyúlt diadalmenetének. De vajon valóban ilyen egyszerű volt a helyzet? Több mint 300 év elteltével a kutatók szenzációs vizsgálatot végeztek: áttekintették az orvosi archívumokat és a király bebalzsamozott szívének egy megőrzött darabját. A BMC Nephrology című tudományos folyóiratban megjelent eredmények hallatán a történészeknek is elállt a lélegzetük. A király vesztét korántsem egy hétköznapi karcolás okozta.
Hogyan keverhették össze a királyi orvosok a halálos kórt egy egyszerű isiásszal, és mi emésztette fel valójában a Napkirályt belülről? Nézzük a részleteket!
„Csak meghúzódott a háta”: az udvari tekintélyek végzetes tévedése
Minden 1715 augusztusában kezdődött. A szigorú udvari etikettjéhez és végtelen sétáihoz szokott király váratlanul éles, nyilalló fájdalomra panaszkodott a bal lábában.
Franciaország legkiválóbb orvosainak konzíliuma – az első udvari orvos, Guy-Crescent Fagon vezetésével – megvizsgálta az uralkodói végtagot. A verdiktet azonnal kimondták: isiász (az ülőideg gyulladása). Végül is kivel ne fordulhatna elő 76 évesen? A királynak nyugalmat, könnyed masszázst és az akkori szokásoknak megfelelő borogatásokat írtak elő.
Bárcsak tudta volna Fagon, mekkorát téved! Miközben az orvosok az „isiászt” kezelték, az idő visszafordíthatatlanul elúszott. Értékes hetek mentek kárba a haszontalan beavatkozásokkal, miközben az uralkodó állapota óráról órára romlott. A király szemmel láthatóan fogyott, arca megnyúlt, a fájdalom pedig elviselhetetlenné vált.
Fekete bélyeg a királyi lábon
Augusztus végére a nyilvánvalót már lehetetlen volt titkolni. Amikor levették a kötéseket Lajos bal lábáról, az udvaroncok kis híján elájultak a látványtól és a szúrós bűztől. A lábat sötét foltok borították: megindult az üszkösödés.
A 18. századi orvostudomány tehetetlen volt ezzel a kórképpel szemben. Az idős uralkodó egy amputációt már egyszerűen nem élt volna túl. A királyi orvosok széttárták a karjukat, és menthetetlennek nyilvánították Lajos állapotát. 1715. szeptember 1-jén a Napkirály kilehelte a lelkét, maga után hagyva a háborúk által kimerített Franciaországot és egy hatalmas rejtélyt a jövő orvosai számára. Miért torkollott egy egyszerű isiász ilyen rohamos ütemben üszkösödésbe?
A bebalzsamozott szív rejtélye: a tudósok ítélete 300 évvel később
A modern kutatók elhatározták, hogy a dolog végére járnak. Átnyálazták XIV. Lajos orvosainak rendkívül részletes naplóit, és korszerű elemzési módszereknek vetették alá a bebalzsamozott szívének fennmaradt részletét. Ezzel pedig a mozaik darabkái a helyükre kerültek.
Kiderült, hogy a Napkirály kalcifilaxisban szenvedett – egy ritka és rendkívül súlyos szindrómában, amely többnyire krónikus vesebetegség talaján alakul ki. Ennél a kórnál a kalcium gyors ütemben kezd lerakódni a kis erek falában. Az erek szó szerint kőszerűvé válnak, keresztmetszetük beszűkül, így a vér nem jut el a szövetekhez.
Innen eredt tehát az a bizonyos „nyilalló fájdalom”, amelyet Fagon isiásznak hitt! Lajos lába a megfelelő vérkeringés hiánya miatt gyakorlatilag elevenen halt el. A kalcifilaxis következtében a király bőrén mély sérülések keletkeztek, amelyekbe azonnal halálos fertőzés jutott be. A kutatók megállapították, hogy a sebben nem csupán egy veszélyes baktériumtörzs garázdálkodott, hanem egy ritka mikroszkopikus gomba is. Ezzel a kombinációval szemben a 76 éves uralkodó szervezetének esélye sem volt.
A Napkirály tehát nem hanyagság vagy egy véletlen szúrás miatt halt meg, hanem egy olyan, a korszakában gyógyíthatatlan szisztémás betegség következtében, amelyet az orvosok fizikailag sem vehettek észre. A nagy uralkodó szörnyű kínok közepette távozott, de az utolsó leheletéig igyekezett megőrizni királyi méltóságát, példát mutatva az udvarnak arra, hogyan kell meghalnia egy valódi uralkodónak.
Mit gondolsz, megváltozott volna Európa történelme, ha XIV. Lajos orvosai időben felismerik a kórképet, és még néhány évvel meghosszabbítják az életét? Vagy a trónon töltött 72 év önmagában is a végső határt jelentette egyetlen ember számára?
