Az emberiség története során vallások százai jelentek meg és tűntek el. Némelyik évszázadokig létezett, mások beolvadtak új hitrendszerekbe, megint mások pedig az államok és korszakok változásával feledésbe merültek. Ugyanakkor sok ősi kultusz nem tűnt el nyomtalanul. Eszméik, szimbólumaik és hagyományaik gyakran váltak új vallások részévé, vagy inspirálták az embereket évszázadokkal, sőt évezredekkel később is. A vallás és a mitológia közötti határ sem olyan egyértelmű, mint amilyennek tűnik: néha az egyetlen különbség csupán az, hogy az emberek követik-e még ezeket a hiedelmeket napjainkban. Ez az összeállítás olyan ősi vallásokat és kultuszokat mutat be, amelyeket hivatalosan eltűntnek tekintenek, bár egyes elemeik a mai napig tovább élnek.
1. A modern druidizmus nagyrészt csak a 19. században jelent meg
Manapság találkozhatunk olyan emberekkel, akik druidáknak nevezik magukat, ám a történészek rámutatnak, hogy az ősi druidizmus egészen másképp nézett ki.
Valójában a druidák nem egy különálló vallást alkottak. A kelta társadalom egy sajátos, tanult rétegét képezték, amely a mai Nagy-Britannia, Írország és Franciaország területén létezett. A druidák között voltak papok, filozófusok, tanítók és tanácsadók, de ugyanazokat a hiedelmeket vallották, mint a többi kelta.
A probléma az, hogy nagyon kevés hiteles információ maradt fenn a világnézetükről. Annak jelentős része, amit ma druidizmusnak tekintenek, a 19. századi kelta újjászületés idején jelent meg, amikor a britek aktívan kezdték keresni pogány gyökereiket.
A fennmaradt információk főként Julius Caesar és más római szerzők munkáiból származnak, akik a druidákat gyakran hosszú köpenyes, szakállas varázslókként ábrázolták.
Ezért a druidákról alkotott sok modern elképzelés viszonylag új keletű. Még a druidák és a Stonehenge közötti elterjedt kapcsolatot sem támasztja alá a régészet: az emlékművet körülbelül 2500 évvel a druidák megjelenése előtt építették.
2. Japánban a császárt 1946-ig istenségnek tekintették
Sok évszázadon keresztül a japán császárt nem csupán az állam uralkodójának tekintették.
A sintoista hagyomány szerint őt arahitogaminak, azaz isteni természetű embernek tartották.
A második világháború vége után a helyzet megváltozott. 1946-ban Hirohito császár aláírta az úgynevezett emberségi nyilatkozatot, amelyben hivatalosan elutasította saját isteni mivoltának eszméjét.
Ezt követően a japán császárt többé nem tekintették isteni uralkodónak, és alkotmányos uralkodóként töltötte be szerepét, hasonlóan Nagy-Britannia és más modern államok uralkodóihoz.
3. A mithraizmus meglepően hasonlít a korai kereszténységre
Az egyik legtöbbet vitatott ősi vallás továbbra is a mithraizmus.
Mithrász isten kultusza a Római Birodalomban volt széles körben elterjedt, nagyjából az időszámításunk szerinti 1. és 4. század között, egy időben a kereszténység terjedésével.
Egyes későbbi források és népszerű értelmezések szerint Mithrásznak olyan tulajdonságokat tulajdonítanak, amelyek az evangéliumi történetekre emlékeztetnek: szűztől való születés, december 25-i világra jövetel, tizenkét követő, a tanító és megváltó alakja, valamint a halál és a három nap múlva történő feltámadás motívuma.
E hasonlóságok miatt hasonlítják gyakran a mithraizmust a korai kereszténységhez.
Ugyanakkor sok kutató megjegyzi, hogy az ilyen állítások egy része tudományos vita tárgyát képezi, és néhány népszerű párhuzamot az antik források nem erősítenek meg.
Maga a Mithrász-kultusz szintén régebbi keleti vallási hagyományok hatása alá került.
4. A kánaáni hiedelmek hatással voltak az ókori Izrael vallásaira
Valaha a Közel-Keleten különböző kánaáni kultuszok voltak elterjedtek.
Az Ószövetségben többször említik a kánaániakat és Baál istent. A „Baál” szó azonban eredetileg nem egy konkrét istenség nevét jelentette, hanem egy címet, amelyet „úrnak” vagy „mesternek” lehet fordítani.
Különböző városokban saját Baálok léteztek, és számos hagyományban El istent tekintették a legfőbb istenségnek.
A vallástörténészek megjegyzik, hogy az ókori izraelita vallás a kánaáni vallási környezettel való szoros kölcsönhatásban formálódott. Ezért sok kép, név és elképzelés közös gyökerekkel rendelkezik.
A kutatók azt is gondolják, hogy a korai judaizmus hosszú fejlődési utat járt be, mielőtt véglegesen szigorú monoteista vallásként megszilárdult volna.
Éppen ezért a közel-keleti vallások története a különböző kultuszok és hagyományok kölcsönös hatásának bonyolult képe.
5. A katarizmust a középkorban szinte teljesen megsemmisítették
A katarok egy olyan vallási mozgalom követői voltak, amelyet ma általában a gnoszticizmus egyik irányzatához sorolnak. Tanításuk jelentősen eltért a katolikus egyház hivatalos doktrínájától.
A katarok elképzelései szerint két alapelv létezett: a jó Isten, aki a szellemi világhoz kapcsolódik, és az anyagi világ gonosz teremtője. Úgy vélték, hogy a fizikai valóság tökéletlen, az emberi lélek pedig egy testbe zárt halhatatlan szellem. Véleményük szerint az újjászületések végtelen köréből csak spirituális megismerés, azaz gnózis révén lehetett megszabadulni.
Az ilyen nézeteket eretnekségnek nyilvánították. A 13. század elején a katolikus egyház által szervezett albigens keresztes hadjárat indult a katarok ellen. Néhány évtized alatt a mozgalmat szinte teljesen megsemmisítették.
Az egyik leghíresebb epizód a Montségur erőd 1244-es eleste volt. A kapituláció után több mint 200 katart, akik nem voltak hajlandók megtagadni hitüket, elevenen elégettek.
Néha találkozhatunk azzal az állítással, hogy a péntek 13-ával kapcsolatos babonák eredete ezekhez az eseményekhez köthető. A legtöbb történész azonban ezt a kapcsolatot nem tartja igazoltnak, és e hiedelem eredete továbbra is vita tárgya.
6. A zoroasztrizmus hatalmas hatással volt a világvallásokra
Ma a zoroasztrizmust viszonylag kevés ember vallja, de a történészek az ókor egyik legbefolyásosabb vallásának tartják.
Az ókori Irán területén keletkezett, jóval a kereszténység megjelenése előtt. Alapítójának Zarathustra (Zoroaszter) prófétát tartják, legfőbb istensége pedig Ahura Mazda, aki a bölcsességet, a jóságot és a fényt testesíti meg.
A zoroasztrizmust gyakran nevezik az egyik első olyan vallásnak, amelyben világosan megfogalmazódtak a jó és a rossz küzdelmének, az utolsó ítéletnek, a halál utáni jutalomnak, valamint a mennyországnak és a pokolnak az eszméi.
A kutatók megjegyzik, hogy ezen elképzelések közül sok később a judaizmusban, a kereszténységben és az iszlámban fejlődött tovább. Ugyanakkor a zoroasztrizmus ábrahámi vallásokra gyakorolt hatásának mértéke továbbra is tudományos kutatások és viták tárgya.
Éppen ezért ez az ősi vallás a világtörténelem egyik legfontosabbjának számít.
7. A modern judaizmus a babiloni fogság időszaka után alakult ki
Első pillantásra furcsának tűnhet a judaizmus jelenléte egy ilyen listán, hiszen ma emberek milliói vallják.
Néhány vallástörténész azonban felhívja a figyelmet fejlődésének egy fontos szakaszára.
Az időszámításunk előtti 6. században Júdea lakóinak jelentős részét Babilonba telepítették át. Ez az időszak, amelyet babiloni fogságként ismerünk, több évtizedig tartott, és óriási hatással volt a vallási hagyomány további fejlődésére.
Ekkor jegyezték le vagy kapták meg végleges szerkesztésüket sok ősi szöveg, és a nép hazatérése után a vallási élet fokozatosan helyreállt.
A kutatók úgy vélik, hogy a modern judaizmus nagyrészt éppen ezen események után formálódott ki. A száműzetés alatt megváltoztak a vallási gyakorlatok, sok elképzelést újraértelmeztek, és maga a hagyomány új vonásokat vett fel.
A történészek azt is megjegyzik, hogy az ókori izraeliták korai vallása jelentősen különbözött a későbbi szigorú monoteizmustól. Éppen ezért a judaizmus fejlődését nem változatlan hagyományként, hanem hosszú történelmi folyamatként vizsgálják, amely sok évszázadon át tartott.
8. A finn pogányság a férfi és női princípium egyensúlyának eszméjére épült
Az ősi finn pogányságnak számos közös vonása van a skandináv mitológiával, de sajátos jellemzőkkel is rendelkezik.
Az egyik központi alak itt Ukko, a mennydörgés és az ég istene, akit gyakran hasonlítanak Thorhoz. Sokkal érdekesebb azonban az, ahogyan ebben a hagyományban Ukko és felesége, Akka kapcsolata megjelenik.
A finn mitológiában két egymást kiegészítő erőként tekintenek rájuk. Ukko a férfi, Akka a női princípiumot szimbolizálja, és egyiket sem tekintik a másiknál fontosabbnak. Éppen ellenkezőleg, együtt tartják fenn a világ rendjét és irányítják a természetet.
Egyes értelmezések szerint az „Ukko” nevet néha ennek az egységes isteni párnak a megjelölésére használták. A férfi és női princípium harmonikus egységének ilyen eszméje az európai vallási hagyományokban meglehetősen ritka, ami különösen szokatlanná teszi a finn mitológiát.
9. A minószi vallást főként az ókori görögök elbeszélésein keresztül ismerjük
A Kréta szigetén létezett minószi civilizáció a nevét a legendás Minósz királyról kapta.
A legtöbb ember a Minotauruszról szóló görög mítoszból ismeri. A modern történészek azonban úgy vélik, hogy ez a történet inkább tükrözi a görögök szomszédaikról alkotott elképzeléseit, mint a valós eseményeket.
A minósziak vallásáról keveset tudunk. A régészeti leletek arra engednek következtetni, hogy fontos szerepet játszott benne egy vagy több, a természettel és a termékenységgel kapcsolatos istennő tisztelete.
Fennmaradtak kígyókkal kapcsolatos rituálék és a híres bikaátugrás ábrázolásai is. Egyes kutatók úgy vélik, hogy éppen ezek a szertartások inspirálhatták a Minotauruszról szóló ókori görög mítoszt.
Mivel a minószi kultúra nagy részét természeti katasztrófák pusztították el, a róla szóló információk nagy része csak görög forrásokon keresztül jutott el hozzánk, amelyek korántsem voltak elfogulatlanok.
10. A manicheizmus több világvallás eszméit egyesítette
A manicheizmus az időszámításunk szerinti 3. században keletkezett, a perzsa Mani próféta révén.
Tanítása az ókor egyik legszokatlanabb vallási rendszere, mivel egyszerre több hagyomány elemeit egyesítette.
Mani a buddhizmus, a zoroasztrizmus és a kereszténység eszméit használta fel, valamint különböző apokrif szövegekre, köztük Énok könyvére is hivatkozott. Emellett a manicheizmusban az ókori egyiptomi, görög és indiai vallási gondolkodás elemei is nyomon követhetők.
Ennek eredményeként egy nagyszabású vallási rendszer jött létre, amely a világ felépítését a legkülönfélébb filozófiai és spirituális elképzelések egyesítésével próbálta megmagyarázni.
Az ókorban való széles körű elterjedése ellenére a manicheizmus idővel szinte teljesen eltűnt.
11. Dzsingisz kán a tengrizmust vallotta
Az iszlám és a buddhizmus elterjedése előtt Közép-Ázsia számos népe körében széles körben elterjedt volt egy ősi vallás, amelyet tengrizmusként ismerünk.
Követői közé tartoztak számos török és mongol nép, köztük Dzsingisz kán is.
Legfőbb istenségnek Tengrit, az Örök Kék Ég szellemét tekintették. Fontos szerepet játszott még Edzse, a Föld istennője is, a világot pedig az ég, a föld, a természet és az ember közötti harmónia eredményeként érzékelték.
A tengrizmusban különleges helyet foglaltak el az ősök, az állatok és a természeti erők szellemei.
E vallás elképzelései szerint az emberi lélek „széllovassá” válhatott – egy olyan spirituális lénnyé, amely halála után is tovább segíti leszármazottait, esőt, szelet vagy tiszta időt hozva.
Éppen ezért a szelet az ősök lelke jelenlétének megnyilvánulásaként érzékelték.
12. A védizmus lett a hinduizmus alapja
A védizmust az egyik legrégebbi indoeurópai vallási hagyománynak tekintik, amely hatalmas hatással volt Dél-Ázsia vallásainak fejlődésére.
Ebből formálódtak ki fokozatosan a hinduizmus különböző irányzatai.
A védikus vallás nagyszámú istent foglalt magában, akiket feltételesen két csoportra – dévákra és aszurákra – osztottak. Bár az istenségek száma igen magas volt, az ősi szövegekben különösen 33 fő istent emeltek ki.
A védikus hagyományhoz kötik a négy alapvető elem – föld, víz, levegő és tűz – korai elképzelését is.
A védizmus nem tűnt el a szó szokásos értelmében. Inkább fokozatosan új vallási rendszerekké alakult át, amelyeknek számos eleme ma is tovább él a hinduizmusban.
Ezért hatása nemcsak Indiában, hanem Ázsia jelentős részének kulturális történetében is érezhető.
