Képzeld el: lefekszel aludni, beállítod az ébresztőt 7:00-ra, és egyszer csak 6:59-kor kinyitod a szemed. Sem csörgés, sem telefonrezgés, de a tested már készen áll a harcra – vagy legalábbis a kávéra. Ez nem mágia és nem is hatodik érzék, hanem a szervezet beépített mechanizmusának, az emberi biológiai órának a munkája.
Képzeld el, hogy mély éjszakai csend honol, a világ alszik, te pedig hirtelen felébredsz. Nem zajra vagy rémálomra, csak úgy. Fekszel, bámulod a plafont, és beindul a belső párbeszéd. Aggasztó gondolatok a munkáról, hétköznapi problémák, a jövő miatti aggodalmak kezdenek kavarogni a fejedben, egy összefüggő, végtelen folyamatot alkotva. Az álom min…
Felébredsz az éjszaka közepén. Próbálsz mozogni, de a tested nem engedelmeskedik. Azt hiszed, hogy csak egy álom, de tisztában vagy mindennel, ez láthatóan a valóság. Megpróbálsz segítséget hívni, de nem jön ki hang a szádon. Ezért csak fekszel az ágyadban, mintha egy idegen lennél a saját testedben.
Mindennapi cselekedeteink és tetteink akarva-akaratlanul is fontos dolgokat árulnak el a személyiségünkről. Nincs ez másképp az állatok világában sem, ha pedig egy kicsit odafigyelünk rájuk, mi is könnyen olvashatunk a testbeszédükből.
A kisbaba már épp aludni készült, amikor a család háziállata, a vörös arcú, aprócska zöld papagáj úgy döntött, hogy megközelíti őt. Először nem teljesen voltak egyértelműek a szándékai, de hamar kiderült, hogy csak énekelni szeretne egy kicsit a csecsemőnek, illetve néhány jóéjt puszit nyomni az orcájára.
