Az autós világban is megvannak a maguk sztárjai, az igazi „menő verdák”, amelyekért rajongani szokás, amelyeket megcsodálunk, poszterként a falra akasztunk, vagy beállítunk háttérképnek az irodai gépünkön.

Az autós világban is megvannak a maguk sztárjai, az igazi „menő verdák”, amelyekért rajongani szokás, amelyeket megcsodálunk, poszterként a falra akasztunk, vagy beállítunk háttérképnek az irodai gépünkön.

A Porsche boxermotorja olyan vadul kerepel, hogy hangját semmilyen más motoréval nem lehet összetéveszteni. A Tatra mélyen, öblösen zúg, a narancssárga Magirus pedig megállíthatatlanul töri át a hótorlaszokat.

Az 1960-as és 1970-es évek fordulóján ezek az autók a NASCAR oválpályáin zúzták le az ellenfeleket, közúti változataik pedig annyira egzotikusan festettek, mintha egyenesen az űrből érkeztek volna.

„Csak a testemen keresztül!” – ezekkel a szavakkal fogadta Vadim Kotljarov, a VAZ vezető tesztelője azt az ötletet, hogy a leendő Lada Niva pótkerekét a motortérbe helyezzék. A tűzveszélytől tartott: a forró motor mellett lévő abroncs szerinte először túlmelegszik, aztán lángra is kap.

Gondolkodtál már azon, miért vették a fáradságot az autógyártók, hogy olyan V12-es motort építsenek egy autóba, amelynek lökettérfogata kisebb, mint a szomszédod városi crossoverének motorjáé? Azért, mert egy autó megépítése néha nem a józan észről szól, hanem arról, hogy bebizonyítsd mindenkinek: egyszerűen képes vagy rá.

A modern autómotorok egyre inkább egy kaptafára készülnek, az átlagos utcai modellekben pedig szinte kivétel nélkül ugyanaz a recept köszön vissza.

A marketingesek rekedtre vitatkozhatják magukat a szívó- és a turbómotorok előnyeiről, de a motor valódi DNS-e, karaktere, potenciálja és gyakran végzetes hiányosságai valójában magában a hengerfejben vannak kódolva. Ez nem csupán egy fedél. Ez egy rendkívül összetett részegység, amely az elmúlt száz év alatt egy primitív öntöttvas tömbből igazi mű…

Ma egy olyan témát hoztunk el nektek, amitől egyeseknek rögtön rángatózni kezd a szemük, másoknak viszont azonnal hevesebben dobog a szívük: nyakig elmerülünk a francia autógyártás rejtelmeiben.

A közúti balesetek története szinte egyidős az automobilok megjelenésével. Amint a járművek sebessége túllépte a gyalogos tempót, és elkezdtek elszaporodni az utakon, sajnálatos módon megugrott a halálos kimenetelű balesetek száma is.

Az autós szókincsben akadnak olyan kifejezések, amelyektől kiráz a hideg. „Holttér”, „féktávolság”... De semmi sem hangzik annyira baljósan, mint a „Suicide Doors” — azaz az öngyilkos ajtók. 💀

A valóságban ezeket a megoldásokat szakszerűen orrmotoros elrendezésnek , illetve farmotoros elrendezésnek nevezik. Létezik még középmotoros elrendezés is, de erről majd máskor.

Egy olyan autót vagy buszt, amely felett hatalmas, felfújt zsák imbolyog, ma leginkább kerekeken guruló léghajónak néznél.
