Egyik olvasónk a következő kérdést tette fel nekünk:
Üdvözlöm! Ha feltételezzük, hogy a hivatalos tudománynak igaza van, akkor a Föld körülbelül 1600 km/h-s sebességgel forog a saját tengelye körül. A repülőgépek ezzel szemben átlagosan 800 km/h-s sebességgel repülnek. Hogyan tudnak akkor a repülők nyugatról keletre haladni, azaz a forgásirányba repülni? Egyetérthetünk abban, hogy minden józanul gondolkodó ember arra a következtetésre jutna: a hivatalos tudománynál valami nem áll össze.
Ezt az érvet különösen szívesen hangoztatják a lapos Föld „elmélet” hívei. Az ő elképzelésük szerint a talajnak valósággal el kellene száguldania a repülőgép alatt, a gépnek pedig ahelyett, hogy előre haladna, inkább „le kellene maradnia” a Földtől.
Ám mint mindenki, aki valaha ült már repülőn, pontosan tudja: semmi ilyesmi nem történik. A laposföld-hívők ebből persze rögtön azt a következtetést vonják le, hogy a Föld egyáltalán nem is forog: „Sakk-matt, gömbhívők!”
Mielőtt belevágnánk a magyarázatba, idézzük fel Newton első törvényét:
Minden test megtartja nyugalmi állapotát vagy egyenes vonalú egyenletes mozgását mindaddig, amíg egy kiegyenlítetlen külső erő annak megváltoztatására nem készteti.
Nos, képzelj el egy repülőgépet, amely a fel- és leszállópályán áll. A Föld nyugatról keletre forog mintegy 1600 km/h-s sebességgel. Mivel a gép a Földhöz képest nyugalomban van, vele együtt pontosan ugyanolyan sebességgel mozog.
Most képzeld el, hogy a gép felgyorsul, elszakad a talajtól, és nyugat felé kezd repülni 800 km/h-s sebességgel. Mivel Newton első törvénye érvényesül, a 1600 km/h-s kezdeti sebesség, amellyel a gép még a kifutópályán állva rendelkezett, nem tűnt el sehova. A felszállás és a gyorsulás során a gép ehhez a sebességhez adott hozzá -800 km/h-t.
Egy, a világűrben nyugalomban lévő megfigyelő számára a gép sebessége 800 km/h lenne kelet felé, miközben alatta a Föld felszíne ugyanezen megfigyelő szemszögéből 1600 km/h-val száguld keletre.
A Föld felszínén álló megfigyelők viszont ezt az 1600 km/h-t nem érzékelik, hiszen maguk is pontosan ekkora sebességgel mozognak. Így a felszíni észlelő szemszögéből a repülőgép sebessége 800 km/h, iránya pedig nyugati.
Most képzeld el ugyanezt a repülőgépet úgy, hogy felszáll, és 800 km/h-s sebességgel kelet felé repül. Akárcsak az előző esetben, Newton első törvénye remekül működik, így a gép kezdeti sebessége nem veszett el. Egy, a világűrben nyugalomban lévő megfigyelő számára a nyugatról keletre tartó gép sebessége 2400 km/h lesz (1600 + 800), míg a Föld felszínén álló megfigyelő számára 800 km/h kelet felé.
A repülőgép tehát a Föld forgásától függetlenül bármilyen irányba gond nélkül képes repülni, hiszen felszálláskor sem veszíti el azt a sebességet, amellyel a kifutópályán állva együtt forgott a Földdel.
Ugyanígy, ha felugrasz a talajról, az a pont sem suhan el alólad szédületes sebességgel, amíg a levegőben vagy. Ez is azt bizonyítja, hogy Sir Isaac Newtonnak igaza volt, amikor megfogalmazta első törvényét.
