Amikor két repülőgép összeütközik a levegőben, a fizika törvényei egyetlen kiutat hagynak a személyzetnek: azonnal ejtőernyővel kiugrani. A repülés történetében azonban feljegyeztek egy egyedülálló esetet: egy légi ütközés nem lángoló roncshalmazt eredményezett, hanem egy repülő „Frankensteint”.
Két bombázó szétválaszthatatlanul összeakadt a levegőben. A felső gép motorjai leálltak, a pilóta azonban határozottan nem volt hajlandó elhagyni a fülkét. Magára vállalta a kétszintes monstrum irányítását, és véghezvitte a lehetetlent.
Légibázis az ausztrál vadonban
1940 szeptembere. A második világháború egyre nagyobb lendületet vesz, a briteknek nincs elég vadászpilótájuk.
A Forest Hill-i (Új-Dél-Wales) ausztrál bázison a nagyszabású kiképzési program a teljesítőképessége határán működik: az új személyzetet óriási sietséggel készítik fel. A kadétok megállás nélkül gyakorolják a műszeres repülést, az éjszakai navigációt és a műrepülést az Avro Ansonokon.
Ezeket a brit kétmotoros gépeket eredetileg tengeri felderítésre tervezték, ám a géphiány miatt most kiképzőgépként szolgálnak.
Szeptember 29-én négy repülős indult rutin gyakorlórepülésre. Az első gépet (N4876) a 22 éves Leonard Fuller vezette, navigátora Ian Sinclair volt. A második repülőgépet (L9162) Jack Hewson vezette, navigátora pedig Hugh Fraser volt.
Az útvonal a parányi Brocklesby kisváros felett vezetett. A hely annyira csendes volt, hogy a galambtenyésztők klubja számított a legfőbb helyi szórakozásnak. Ám azon a napon Brocklesby lakóinak a legkevésbé sem a madarakon járt az eszük.
A végzetes manőver és a „Kiméra” születése
Körülbelül 300 méteres (1000 láb) magasságban a pilóták bedöntött fordulóba kezdtek.
Hewson valamivel Fuller alatt repült. Egy másodperc töredékére a holttér miatt Fuller szem elől tévesztette társa gépét. Ez a pillanat bőven elég volt a katasztrófához – fülhasogató fémcsikorgás hallatszott.
Ahogy Fuller később visszaemlékezett, leírhatatlan robaj támadt: a zúgó légcsavarok egymásnak csapódtak, és teljes lendülettel belefúródtak a motorburkolatokba. Az aerodinamika törvényeire fittyet hányva a gépek nem robbantak darabokra, hanem szorosan egymásba akadtak.
Hewson alsó gépének lövegtornya átszakította a burkolatot, és szilárdan beszorult Fuller gépe bal szárnyának tövébe. Az alsó gép vezérsíkja és oldalkormánya szó szerint belepréselődött a felső gép farokfelületébe.
Három ejtőernyő és egy őrült döntés
A helyzet a fedélzeten kritikussá vált. A felső gép motorjai a teljes roncsolódás miatt leálltak.
Különös módon ez hihetetlen szerencsének bizonyult – ellenkező esetben a forgó lapátok darabokra aprították volna az alsó gép törzsét a benne tartózkodó emberekkel együtt.
Az alsó gép kapta a fő csapást, a pilóta, Hewson súlyos hátsérülést szenvedett. Az összekapcsolódott szerkezetet alulról fizikailag lehetetlen volt irányítani.
Hewson parancsot adott a navigátornak az ugrásra, aki azonnal elhagyta a pusztulásra ítélt gépet. Fuller ugyanilyen parancsot adott a társának. Végül a sérült Hewson is, a fájdalmat legyűrve, kiugrott ejtőernyővel.
A levegőben már csak Leonard Fuller maradt. A felső repülőgép fülkéjében ült, miközben annak motorjai teljesen leálltak. A pilóta pontosan ebben a másodpercben ébredt rá egy megdöbbentő tényre.
Az alsó, immár üres repülőgép motorjai továbbra is teljes gőzzel zúgtak. Fuller felső gépének csűrő- és fékszárnyai még mindig engedelmeskedtek az irányításnak.
Gyorsan rájött: ezt a furcsa, nyolctonnás szerkezetet a másik gép motorjainak tolóerejét közvetlenül kihasználva is lehet irányítani.
40 000 fontos kényszerleszállás
Tudva, hogy a nehézkes, összeakadt szerkezet nem maradhat sokáig a levegőben, Fuller sürgősen leszállóhelyet kezdett keresni.
A rendkívül nehezen kezelhető szerkezetet irányítva, a hatalmas légellenállást leküzdve még 8 kilométert repült. Előtte egy nagy, nyílt mező tűnt fel Brocklesbytől délnyugatra. Fuller megkezdte az ereszkedést.
A futóművet nem tudta kiengedni, ezért kemény hasra szállást hajtott végre. Az összekapcsolódott gépek mintegy 200 métert csúsztak a fűben, majd végleg megálltak.
A helyszínre sürgősen kirepült a légierő repülésbiztonsági főfelügyelője, Arthur „Spud” Murphy kapitány. Amikor szigorúan magyarázatot követelt, Fuller higgadtan így felelt:
„Uram, mindent úgy tettem, ahogy kényszerleszálláskor tanították: a lakott területhez a lehető legközelebb és széllel szemben szálltam le. Tettem pár kört, majd landoltam. Bár az irányítás kicsit nehézkes volt!”
Fuller azonnal országos szenzációvá vált. Hidegvére 40 000 font sterlinget mentett meg az ausztrál kormánynak – ami akkoriban csillagászati összeg volt, és megfelelt mindkét repülőgép értékének.
A háború zord körülményei között az erőforrásokkal való takarékoskodás döntő szerepet játszott. Mindkét repülőgépet gyorsan megjavították és visszaállították a szolgálatba. A példátlan eset után Fullert őrmesterré léptették elő. A katonai parancsnokság azonban szigorúan megtiltotta számára, hogy a sajtóval beszéljen a hivatalos vizsgálat lezárásáig.
A fiatal pilóta nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy fürödjön a dicsőségben, és több interjút is adott a riportereknek. A közvetlen parancs megszegéséért 14 napra fogdába zárták, és megvonták egyheti zsoldját.
A következő hónapban azonban a pilótát teljesen felmentették, kitüntetésre terjesztették fel, és a frontra küldték. Bátran harcolt Európa ege felett, megkapta a Kiváló Repülő Érdemérmet (DFM), és megjárta a Közel-Keletet is.
Szomorú végkifejlet
Leonard Fuller – a férfi, aki túlélt egy elképzelhetetlen légi ütközést, megszelídített egy zuhanó repülőgépet, és átvészelte a második világháborús harcok húsdarálóját – 1944 márciusában értelmetlenül vesztette életét.
Miközben békésen kerékpározott szülőhazája, Ausztrália utcáin, egy közönséges menetrend szerinti busz gázolta el.
