Természetesen jó oka van.
Az ókori rómaiak amforáinak jellegzetes formája, a hegyes alj sokakat meglephet. Elsőre talán furcsának tűnhet ez a kialakítás, hiszen kevesebb helyet biztosít, és az amfora stabilitását is veszélyezteti.
Azonban ez a forma valójában egy rendkívül praktikus és hatékony tervezés eredménye volt.
Az amforák sokoldalú tárolóedényekként szolgáltak. Nem csupán a folyadékok, mint a bor, a méz vagy az olívaolaj szállítására használták őket, de gabonát, lekvárt, savanyúságot, sőt kagylót és halat is tároltak bennük. A romlandó élelmiszereket tartósítás céljából pácba tették.
A kerámiából készült amforák törékenyek voltak, könnyen megrepedtek vagy eltörtek, ha nem bántak velük óvatosan.
A lapos aljú edényeknél a talp és az oldalfal találkozása egy gyenge pontot képez, ami hajlamos sérülni eséskor vagy ha az amforák összeütköznek. Különösen a rakodás során és a hajón, viharos időben volt nagy a törésveszély.
A görögök, miután bőven szereztek tapasztalatot a törékeny amforákkal, kitalálták ezt a különleges formát. Később a rómaiak is átvették tőlük. Az amforákat speciális raktérben raktározták, ahol a hegyes aljukat rekeszekbe tudták illeszteni.
A hosszú, kétoldalas fülek is praktikus célt szolgáltak. A rakodók könnyedén átadhatták egymásnak az amforákat a hajók ki- és berakodása során. A fülekre köteleket is lehetett kötni, ahogy az a fenti képen is látható.
Az amforákat szükség esetén oldalukra is lehetett fektetni, mivel a fülek megakadályozták, hogy elguruljanak.
A legfőbb cél a szállított áru - legyen az folyadék vagy ömlesztett anyag - sértetlen eljuttatása volt a rendeltetési helyére. Így néztek ki az amforák a hajókon:
Egy szorosan bepakolt hajó sematikus ábrázolása:
Az ilyen amforákat kizárólag hajókon használták. Gyakran csak egyszer, mivel olcsó volt az előállításuk. Paradox módon gazdaságosabb volt új amforákat gyártani, mint a kiürített, üres amforákat hazaszállítani.
A lényeg gyakorlatilag egy olcsó, könnyű, és jól pakolható tárolóeszköz létrehozása volt.
A Földközi-tenger partjain, a római kikötők közelében hatalmas halom összetört amforák találhatók. Íme egy példa egy ilyen mesterséges hegyre:
Ez az ókori Róma gigantikus szeméttelepe, a mai napig fennmaradt.
Rómában is található egy mesterséges hegy, a Monte Testaccio. Ez egy ókori római szeméttelep volt, ami amforatöredékekből áll.
Régészeti becslések szerint 53 millió római amfora található itt, melyekben egykor olívaolajat tároltak.
A hegy magassága 35 méter. A szeméttelep az i.sz. 1. században alakult ki, és évszázadokon át nőtt mind szélességében, mind magasságában. Az ókorban még ennél is magasabb volt.
A közelben volt a kikötő, ahonnan a törött amforákat a szeméttelepre szállították. Közvetlenül mellette volt egy raktár is, ahol az olívaolaj állami tartalékait tárolták.
