Úgy történt, hogy amikor a Juno űrszondát fejlesztették, két szokatlan döntést hoztak.
Először is, elfogyott az Oroszország által szállított plutónium a RITEG-ekhez (radioizotópos termoelektromos generátor) – az űrállomás energiaforrásához – és ezért hatalmas napelemeket kellett felszerelni helyettük.
Másodszor, az űrállomást eredetileg fényképezőgépek nélkül tervezték, mert a működéséhez egyszerűen nincs rájuk szükség. Aztán mégis úgy döntöttek, hogy felszerelnek egyetlen, nagyon egyszerű kamerát 1600x1200 pixeles mátrixszal, csak azért, hogy legyen egy "kép a nyilvánosságnak". Ennek a kamerának a képességei nagyon korlátozottak, ezért a Jupiter holdja, a Ganümédész melletti elrepüléskor mindössze ÖT felvétel készült.
Viszont ennek hála most gyönyörű kilátásból csodálhatjuk meg a Jupitert.
A Jupiter sugara több mint 11-szer nagyobb a Föld sugaránál. Ha létezne egy külön mennyország az időjósok számára, akkor a Jupiter légköre lenne az: csupa ciklon, anticiklon, hurrikán, örvény és felhő, felhő...
A képen látható fehér pontok felhők. A felbontás körülbelül 4 km per pixel.
A Jupiter olyan hatalmas, hogy a tömegközéppontja (baricentruma) a Nappal a Napon kívül található, és körülbelül a Nap sugarának 7%-ával van tőle távol.
Ami igazán érdekes ebben az, hogy e szerint a szempont szerint a Nap és a Jupiter rendszere ugyanúgy működik, mint a Plútó és a holdja, a Charon rendszere: mindkettőjük közös tömegközéppontja (baricentruma) a nagyobbik égitesten kívül van.
A Nagy Vörös Folt és a Nagy Szürke Folt a legnagyobb légköri képződmények a Jupiteren.
Az Io hold árnyéka helyi hőmérséklet-csökkenést és további örvények kialakulását okozza a Jupiter légkörében.
A Jupiter légkörének egyik legutóbbi, ma bemutatott képe: még az egyes felhők is láthatók (1 pixel – körülbelül 4 km).
Ha nem történik semmi váratlan, a Juno űrszonda 2025 szeptemberig fog működni a Jupiter rendszerében, ami alatt három elrepülést kell végrehajtania az Európa hold, és kilencet az Io mellett.
