Tech és Tudomány

Gyakran felteszik nekem ezt a kérdést, így végül úgy döntöttem, írok róla egy cikket, mivel úgy látom, rengeteg tévhit kering az űrbéli fegyverhasználattal kapcsolatban.

Nemrégiben beszélgettem egy mérnökkel, aki az egyetemi fizikaóráin nem tudott megbirkózni a relativitáselmélettel. Valamilyen ideológiai oknál fogva határozottan elutasította.

Egyik olvasónk a következő izgalmas kérdést tette fel:

Gyakran kapom a következő kérdést az olvasóimtól:

A fénysebességgel kapcsolatos kérdések a leggyakrabban felmerülő témák közé tartoznak. A legnépszerűbb talán így hangzik:

Az 1990-es évek végén a Sony Handycam kamerák NightShot funkciója hatalmas botrányt kavart, mivel bizonyos körülmények között képes volt átlátni a ruhákon, és megmutatni a test körvonalait.

A legtöbb műholdat igyekeznek telezsúfolni elektronikával: kamerákkal, antennákkal, számítógépekkel, napelemtáblákkal. Az Egyesült Államok által még 1976-ban pályára állított LAGEOS-1 fedélzetén szinte semmi sincs ezekből. Nem készít felvételeket a Földről, nem fogad parancsokat, nem sugároz rádiójeleket, és még áramforrással sem rendelkezik.

Gyakori tévhit, hogy háromdimenziós világban élünk, és a gravitáció hatása alatt állunk. Valójában ez csupán a mindennapi tapasztalataink által keltett illúzió. A valóság ennél sokkal furcsább.

Az a kérdés, hogy végeztek-e már szexuális jellegű kísérleteket a világűrben, nem csupán az emberi kíváncsiság miatt izgalmas, hanem a jövőbeli, hosszú távú űrmissziók szempontjából is kulcsfontosságú.

Képzelj el egy közönséges papírlapot! Ott hever az asztalodon – vékony és könnyű. De ha ezt a lapot 42-szer félbehajtod, a papíroszlop a Földtől a Holdig ér majd. Mesének hangzik? Pedig ez színtiszta matematika.

Sergey Ivliev osztrák kutató új tanulmánya meglepő választ kínál a híres Fermi-paradoxonra. Az 1950-es években Enrico Fermi fizikus egy egyszerű kérdést tett fel egy Los Alamos-i ebéd közben: „Hol van mindenki?”

A New Horizons űrszonda a valaha készült legrészletesebb felvételeket továbbította a Földre a Plútó felszínéről. 2015. július 14-én a szonda a lehető legközelebb, mindössze 12,5 ezer kilométeres távolságra közelítette meg az égitestet.