Fizika és univerzum

Nemrégiben beszélgettem egy mérnökkel, aki az egyetemi fizikaóráin nem tudott megbirkózni a relativitáselmélettel. Valamilyen ideológiai oknál fogva határozottan elutasította.

Emlékszel arra a furcsa gyermekkori érzésre? Nézed a csillagos eget, majd megpillantod egy atom ábráját a fizika tankönyvben, és hirtelen... beléd hasít a felismerés. Hiszen a kettő ugyanaz!

Gyakori tévhit, hogy háromdimenziós világban élünk, és a gravitáció hatása alatt állunk. Valójában ez csupán a mindennapi tapasztalataink által keltett illúzió. A valóság ennél sokkal furcsább.

A fénysebességgel kapcsolatos kérdések a leggyakrabban felmerülő témák közé tartoznak. A legnépszerűbb talán így hangzik:

Nemrégiben egy igazán érdekes kérdéssel találtam szembe magamat:

Képzeld el, hogy beszállsz egy űrhajóba, egyenes vonalban repülsz… majd néhány óra múlva oda térsz vissza, ahonnan indultál. De van még egy részlet, amitől kiráz a hideg: még korábban tértél vissza, mint ahogy elindultál .

Ezt a kérdést előszeretettel szegezik a fizikusoknak. Nekem is legalább ötvenszer feltették már a diákjaim, ám látszólagos egyszerűsége ellenére korántsem olyan könnyű válaszolni rá. A bökkenő a pontatlan megfogalmazásban rejlik, amely több helyes megoldásnak is teret enged.

1930-ban az osztrák fizikus, Erwin Schrödinger – akit valószínűleg te is jól ismersz, igaz, leginkább egy olyan történet kapcsán, amely a valóságban egészen máshogy festett – egy rendkívül érdekes felfedezést tett.

A címet elolvasva sokan azonnal az aranyra, a platinára vagy a palládiumra gondolnának.

A Nap fénye 8 perc 20 másodperc alatt ér el a Földre. Ezt az időt akár stopperrel is ellenőrizheted.

Képzelj el egy közönséges papírlapot! Ott hever az asztalodon – vékony és könnyű. De ha ezt a lapot 42-szer félbehajtod, a papíroszlop a Földtől a Holdig ér majd. Mesének hangzik? Pedig ez színtiszta matematika.

Nézd meg a nyitóképet, és látni fogod, mi a bökkenő. Amikor a helikopter a földön áll, a hosszú lapátok lefelé lógnak.